|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 13 találat | lapozás: 1-13 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Horváth Tamás 2001. október 11.Kolozsváron felavatták a magyarországi Agora információs irodahálózat kolozsvári fiókját. Horváth Tamás főigazgató ismertetése szerint a Márton Áron Szakkollégium a magyar oktatásügyi minisztérium háttérintézménye, amely otthont ad a határon túli magyar diákságnak. Három fő célja van: biztosítani a határon túli ösztöndíjas hallgatók tanulmányaihoz szükséges feltételeket, az ott tanuló diákokat az otthonmaradásra bírni, ugyanakkor állandó információáramlást teremteni a magyarországi és határon túli oktatási rendszer közt. Budapest után, szeptember 11-én Szegeden, okt. 1-jén Pécsen, november 24-én Debrecenben nyílik meg a Márton Áron Szakkollégium. Az Agora Irodahálózat elsősorban az információ áramlását segíti. Az ifjúságot az Agora Juventus tájékoztatja, míg az ösztöndíj-lehetőségeket az Agora Stúdiumtól lehet megtudni. A diákturizmussal, a hírszolgálattal, a magyar-magyar kapcsolattal az Agora irodának külön fiókja foglalkozik. Az információikat a Határon Túli Magyarok Hivatalától, az Oktatásügyi Minisztériumtól, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától, valamint az Ifjúsági Sportminisztériumtól kapja. Az Agora Irodahálózat megpróbált minden nagyobb határon túli, magyarlakta területen irodát szervezni. Erdélyben Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában működik irodája. /Máté Erzsébet: Magyar ifjúsági tájékoztatási iroda nyílt Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./2002. május 7.Az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (EMCSZA) máj. 3-4-én Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Központban megszervezte a romániai magyar civil szervezetek tanácskozását. A IV. Civil Fórum 2002 A civil társadalom és az önépítkező intézményfejlesztés témájára összpontosított. Erre irányították figyelmüket az egyházi, gazdasági, ifjúsági, műemlékvédelmi, művelődési, oktatási, és szociális szekciók munkálataiban részt vevők, akiknek száma (közel 250) a szervezők szerint meghaladta az előző rendezvényekét. - A romániai magyarság várja a hiteles demokrácia térnyerését, miközben saját intézményrendszerét igyekszik hozzáépíteni a másokéhoz. A Kárpát-medencei magyarok egyenlő jogú és rangú polgárai lehetnek hazájuknak és Európának - mondotta Somai József. Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának főosztályvezetője a magyarországi országgyűlési választások eredményei nyomán kialakult bizalmatlan hangulat eloszlatására elmondta: a magyar kedvezménytörvényt politikai beállítottságtól függetlenül mindenki elfogadta, nem annak tartalmáról, csak megvalósítási módszeréről folyt és tart a vita. Április 29-i adatok szerint a környező országokban összesen 333 329-en kértek magyar igazolványt (közülük 169 ezren Romániából), és 3700-an hozzátartozói igazolványt. Az önépítő intézményfejlesztés legfontosabb kelléke a cselekvőkészség. /Ördög I. Béla: Lezajlott a IV. Civil Fórum 2002. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./ Somai József EMCSZA-elnök szerint soha még ennyien Magyarországról nem vettek részt a Kolozsváron megrendezésre kerülő civil fórumon. Kötő József, az EMKE elnöke közölte, hogy 1432 önálló jogi személyiségként bejegyzett szerveződést tartanak nyilván, több mint 50 százalékuk a művelődés körében tevékenykedő testület. Horváth Tamás, a Márton Áron Szakkollégium főigazgatója Magyar szervezetek a Kárpát—medencében című adatbázis bemutatója nyomán mindenki láthatta az Agora Irodák működésének eredményét. /(Csomafáy Ferenc): IV. Civil Fórum. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./2003. január 24.Megalakulásának tizedik évfordulóján, jan. 22-én hivatalos magyarországi küldöttség látogatta meg az AGORA Információs Ifjúsági Iroda romániai központját. Petri Zsolt, az Oktatási Minisztérium Határon Túli Hivatala Főosztályának helyettes vezetője, Szatmári Ildikó államtitkári tanácsadó és Horváth Tamás, a Márton Áron Szakkollégium főigazgatója egyúttal az Erdélyi Magyar Ösztöndíjtanáccsal tárgyalt. A magyar kormány néhány újdonságot akar bevezetni az anyaországban ösztöndíjjal középiskolai és felsőoktatási tanulmányaikat végző határon túli fiatalok megsegítésében. Azokat juttatnák pályázatokhoz, akik tanulmányaik befejeztével a szülőföldjükön vállalnak munkát. Erre vonatkozóan az érdekeltek előzetes szerződésben elkötelezik magukat erre. A felsőoktatás tekintetében fel szeretnék mérni, hogy milyenek az igények, és szükség esetén a részképzést is alkalmaznák. Ennek érdekében a Határon Túli Felsőoktatási Tanács egyeztetni kíván a Sapientia Alapítvánnyal, a többi itteni oktatási intézménnyel és az RMDSZ-szel. Sipos Gábor, az Erdélyi Magyar Ösztöndíjtanács elnöke elmondta: a magyar oktatási minisztérium most 1-2 évre kiterjedő átmeneti időszakban gondolkodik az ösztöndíjrendszer megreformálásáról. /Ördög I. Béla: Tízéves az AGORA Információs Ifjúsági Iroda. További, de átgondoltabb anyaországi támogatások. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./2003. május 28.Drescher J. Attilát, a pécsi tudományegyetem szekszárdi főiskolai karának vezetőjét bízták meg a Márton Áron Szakkollégium (MÁSZ) vezetésével - írta a Magyar Nemzet május 20. száma SZDSZ-es váltás a szakkollégiumban címmel. A határon túli magyar hallgatók budapesti diákotthonának előző főigazgatója Horváth Tamás volt, akinek hároméves megbízatása idén április közepén járt le. Az Oktatási Minisztériumban (OM) elégedettek voltak Horváth szakmai munkájával, ennek ellenére új pályázata sikertelen maradt. Drescher - aki 1998-ban SZDSZ-es önkormányzati képviselőjelölt volt - OM-támogatásának hírére április 7-én a MÁSZ munkatársai levelet írtak Magyar Bálint miniszternek és az összes államtitkárnak, melyben a bizottság javaslatának felülvizsgálatát kérték. A szakkollégium Hallgatói Önkormányzata is levelet küldött az OM-be, melyben kifogásolták, hogy nem kérdezték meg a véleményüket. A vezetőváltás hírére néhány nap alatt összesen kilencven határon túli szakmai szervezet és több közéleti személyiség juttatott el ajánlást a minisztériumba, amelyben Horváth főigazgatót támogatták. A MÁSZ 1991 óta működik. A budapesti diákotthonban 900 teljes és 120 részképzésben részt vevő határon túli magyar hallgató lakik. Horváth Tamás munkája nyomán Szegeden, Pécsen és Debrecenben is beindult a kollégiumi képzés. A döntés mögött személyes, politikai indítékok állnak: az RMDSZ csúcsvezetése nem kedvelte az OM előző közigazgatási államtitkárát, s a jelenlegi főigazgatót az államtitkár egykori közeli munkatársának tartják. Az is köztudott, hogy az RMDSZ az OM politikai államtitkárságára beültette emberét, határon túli ügyekben való tanácsadás céljával, Szatmári Ildikót (Markó Béla egykori tanácsadójának, a pár évnyi bukaresti pártszolgálat után Budapestre költözött és újabban Erdély-szakértő médiaemberként fel-feltünedező Szatmári Tibornak a felesége). Úgy tudják, hogy az OM Határon Túli Magyarok Főosztályán már semmi sem történik Szatmári Ildikó bólintása nélkül, s a Márton Áron Szakkollégium megregulázása után jelenleg az Apáczai Közalapítvány van terítéken, ahol már sikerült elérnie, hogy az alapítvány kuratóriumi elnökének hiányában ő hozza meg a döntéseket. /Jól dolgozott, de Markóék nem szerették. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 28./2005. június 30.A határon túli magyaroknak nyújtott magyarországi támogatásokról szervezett vitát a kolozsvári Jakabffy Elemér Alapítvány. A találkozó több résztvevője is azt hangsúlyozta, hogy át kell szervezni ezt a támogatáspolitikát, mert jelenleg nem elég hatékony. Salat Levente vitaindítójában közölte: azt is megkockáztatja, hogy a jelenlegi támogatás-politika a kivándorlást segíti elő. Horváth Tamás és Ríz Ádám, a Hidvégi Mikó Intézet munkatársai szerint a kárpát-medencei magyarságnak egységes nemzeti fejlesztési stratégiára van szüksége. Ríz Ádám úgy vélte, hogy a támogatások átcsoportosítása azt is jelentené, hogy a jelenlegi gyakorlattal ellentétben a juttatások nem fednének le minden területet, csak bizonyos előre meghatározott, statisztikai adatokkal alaposan alátámasztott projekteket támogatnának anyaországi forrásokból, így az eredmény is látványosabb lenne. Horváth Tamás rámutatott, hogy uniós keretek között Magyarország nehezebben tudja majd támogatni a határon túli magyarságot, ezért éppen Erdély esetében fontosnak tartja, hogy a magyarság képes legyen pályázni uniós forrásokra. A magyarországi támogatásoknál az Unióból befolyó pályázati pénzek akár háromszor is nagyobb összeget jelenthetnek. Bodó Barna politológus hozzászólásában kifejtette, hogy az erdélyi magyar civil szervezetek kilencven százaléka nem képes eleget tenni az Európai Unió által kiírt pályázatok saját hozzájárulására vonatkozó feltételének. /B. T., K. B.: Át kell gondolni a magyarországi támogatás-politikát. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./2005. július 5.Szakmai műhelytanácskozásra került sor a Jakabffy Elemér Alapítvány, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézete és a Hidvégi Mikó Imre Alapítvány közös szervezésében Kolozsváron. Témája: A magyarországi támogatáspolitika jelene és jövője az Európai Unión belül és kívül, Románia – erdélyi magyarság. Salat Levente (BBTE) emlékeztetett a magyar alkotmányra, miszerint Magyarország felelősséget érez az utódállamok magyarsága iránt. E téren a kedvezménytörvény volt az egyik próbálkozás, azonban megvalósításai elmaradtak a várakozásoktól. Nagy kérdés, hogyan lehet EU-konformmá tenni a támogatáspolitikát. Mindenekelőtt le kell választani a politikai klientúra kényszerpályájáról. Salat Levente arról a dilemmájáról is szólt, hogy a támogatáspolitikában mi a cél tulajdonképpen. Szerinte egy olyan identitás-szerkezetet erősítenek meg, amely lehetetlenné tesz a romániai magyarság hatékony integrálódását a romániai politikai közösségbe, a román társadalomba. Szerinte a magyar identitás erősítésével az önámításnak az a formája, melyet a támogatáspolitika fenntart, a meg nem hirdetett kiürítésnek a stratégiája. Kiss Dénes A magyarországi támogatások számokban című előadásában, amely az MTA kutatási eredményét ismertette, a romániai magyar kulturális intézményrendszerrel, a nonprofit szervezetekkel foglalkozott. Elmondta: ezek vertikális típusú kapcsolatteremtésre törekszenek, ennek következtében horizontális kapcsolatnak nyoma sincs. A pénzt adók nagyon sokszor nem ellenőrzik, mire is adták ki a pénzt. Tüzetes vizsgálat alapján rájöttek, hogy több, magát kulturális jellegűnek valló szervezet tevékenysége nem fedi ezt a fogalmat. A kutatási adatok szerint az erdélyi intézmények nem nagyon pályáznak EU-s pénzekre. Inkább ismeretségi kapcsolatokat használnak ki. Tibád Zoltán (IKA-alkuratóriumi elnök) a szemléletmód megváltoztatását hangsúlyozta. Úgy tűnik – jegyezte meg –, hogy a magyar politikai elit nem tudja, mit kezdjen a határokon kívül élő magyarokkal. Tibád Zoltán kérte egy összmagyar magyar fejlesztési terv kidolgozását. Horváth Tamás (Hidvégi Mikó Imre Alapítvány) A romániai magyarok uniós felkészítése, közös magyar– román tervezés című előadásában kifejtette: most nagyon sokan Budapesten úgy gondolják, hogy a támogatási rendszer a régi formában nem mehet tovább. Ríz Ádám (Hídvégi Mikó Imre Alapítvány) A határon túli támogatáspolitika újabb dilemmái az EU-ban / az EU határán címmel tartott előadást arról, hogyan lehetséges valamilyen integrált forrás felhasználása. A politikai döntéshozók számára elkészítettek egy közigazgatási szemléletű ajánlatot. A határon túli politikai elit bizonyos értelemben kézben tartja a Magyarországról érkező források irányítását. Ki kell nevelni a térségfejlesztő menedzsereket. Székely István (Jakabffy Elemér Alapítvány) előadása – A magyarországi támogatáspolitika lehetséges szerepe a Romániai EU-csatlakozás után – erdélyi reflexió a szakértői javaslatokra. Az előadó arról értekezett: Magyarországon, az eddigi 15 éves tapasztalat alapján, milyen változtatásokat kell hozni a támogatáspolitikai rendszerben, illetve a támogatás konkrét programjaiban. Bodó Barna (ERMACISZA) az Erdélyi magyar civil szervezetek felkészültsége az EU-s források fogadására című előadásában elmondta: szerinte senkinek nincs tudomása arról, hogy a romániai civil szféra milyen emberi és milyen anyagi erőforrásokkal rendelkezik ahhoz, hogy magasabb, nagyobb erőforrásokat tudjon megcélozni és lehívni. Bodó Barna és csoportja már nyert EU-pályázatot. Horváth Réka (BBTE) A romániai előcsatlakozási alapok és az erdélyi magyarok; mit hozott, mit hozhat az Európai Unió című előadásában hiteles tényekkel bizonyította, hol is lehetne a romániai magyarság érdekeit a magyarországi támogatáspolitikába, pályázati rendszerbe beépíteni. /(Csomafáy Ferenc): A támogatáspolitika jelene és jövője. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./2005. július 8.A napokban a Jakabffy Elemér Alapítvány szervezésében támogatáspolitikai műhelytanácskozásra került sor, ahol a vitaindítónak számító két előadást budapesti a támogatáspolitika budapesti szakértői, Ríz Ádám és Horváth Tamás tartották meg, a Hídvégi Mikó Alapítvány képviseletében. A határon túli nemzetrészeket megcélzó támogatások 1990-es elindításával az akkori magyar kormány – és azóta is mindegyik – stratégiai fontosságú szerepet tölt be. A támogatások alapján a határon túli magyarok lassan másfél évtizede pályázatban gondolkoznak, ha támogatást keresnek közösségi programjaikhoz. Ugyanakkor ez a támogatási rendszer egy ideje olyan kóros tüneteket mutat, amelyek világossá tették, újra kell gondolni a struktúrát. Bodó Barna felvetette a kérdést, hogy a megnyert pályázatot félre lehet-e söpörni, a közösséget a falugondnoki rendszer beígért és megnyert alapjaitól megfosztani, mert a támogatást megítélő közalapítványt megszüntették? Reformra van szükség az új helyzetben, mert Magyarország EU-tag. Bodó kiemelte, nem átvenni kell a külföldi mintát, hanem kigondolni és felépíteni az egyedit, a hazai sajátosat. Figyelembe kell venni a valós helyzetet, román fiatalok megvernek Székelyföldön magyar gyerekeket, a nemzetállaminak mondott egyház elveszi egy másik egyház iskolájának telkét-udvarát... Olyan támogatáspolitikát kell kialakítani, amely lakóhelyeiken tartja a kisebbségi magyarokat. Erre a javaslattevők három pilléren nyugvó rendszert gondoltak ki, amelyek közül az első a stratégiai tervezés szükségessége. A több évre szóló programdokumentum a Határon Túli Nemzeti Fejlesztési Terv. Azonban a kisebbségi közösség nem rendelkezik olyan intézménnyel, köztestülettel, amely egy közösségi fejlesztési terv gazdája lehet. A másik pillér a kisebbségi civil szervezetek felkészítése a jelentős EU-s alapok lehívására, amelyek a jelenleg létező támogatási összegek megkétszerezését tennék lehetővé. Itt azonban felvethető egy strukturális kérdés: a kisebbségi civil szervezetek által igényelt támogatások jelentős része kulturális célú. Az EU-alapokhoz tíz–húsz százalékos önrész szükséges, a legkisebb program is pár ezer eurós saját alapot feltételez. A létező 2300 erdélyi magyar civil szervezet közül hány képes ekkora terhet magára vállalni? Bodó hangsúlyozta, hogy az anyaország nemzeti fejlesztési tervének tartalmaznia kell azokat a tételeket, amelyek a határon túli nemzetrészeket illetően lehetővé teszik a stratégiai célok megvalósítását. A másik oldalon pedig a határon túli magyar civil világ fogadókészségét, teherbíró képességét fejleszteni kell. /Bodó Barna: Stratégiai támogatás – támogatási stratégia. = Krónika (Kolozsvár), júl. 8./ (A szerző politológus, a Magyar Civil Szervezetek Szövetségének elnöke.)2005. szeptember 5.Zabolán a református templomban szeptember 4-én ünnepi istentisztelettel vette kezdetét a gróf Mikó Imre születésének 200. évfordulójára a zabolai Pro Museum Egyesület által rendezett emlékünnepség, amelyen Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője hirdette az igét. Egyed Ákos akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke Hidvégi gróf Mikó Imre – Erdély Széchenyije címmel tartott előadást. Az ünnepség a Mikó Imre-szobornál folytatódott, ahol beszédet mondott Ádám Attila Péter, Zabola község polgármestere, Kötő József, minisztériumi államtitkár, Horváth Tamás, a budapesti Hidvégi Gróf Mikó Imre Alapítvány elnöke és Pásztori Tibor Endre nyugalmazott lelkipásztor, a Basa Tamás Kulturális és Gazdasági Egyesület elnöke. A Mikes-kastély, a szülőház előtt beszédet mondott Bíró Béla, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium igazgatója és Pető Mária, a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium igazgatója. Bemutatták a Csikós Júlia szerkesztésében megjelent kötetet, amely gróf Mikó Imre válogatott írásait tartalmazza. Az ünnepi rendezvény Az építkező – gróf Mikó Imre élete és életműve című kiállítás megnyitójával ért véget. /Bodor János: Erdély Széchenyijére emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 5./2007. április 6.Rövidesen Romániában is megnyílnak az uniós pályázati lehetőségek az úgynevezett Strukturális Alapok keretein belül, amelyek éves szinten 1,5 milliárd eurót jelentenek a következő években. Ez történelmi lehetőség a magyarság számára is a felzárkózásra, a modernizációra. Az EU-források megszerzése azonban korántsem egyszerű. A magyarlakta területek önkormányzatai, egyházak által fenntartott intézmények, civil szervezetek, vállalkozók és gazdák egyaránt jogosulttá válnak uniós támogatásokra. Ezek megszerzéséhez azonban információkra, majd a pályázat elkészítéséhez és lebonyolításához szaktudásra van szükség. Komoly uniós támogatás magyar identitásmegőrzést szolgáló erdélyi programra nem várható. De számos csak közvetetten identitást elősegítő fejlesztés valósítható meg, amely szolgálhatja a magyarság érdekeit (is). Trianon vesztesei, a határon túli magyarok, most az uniós csatlakozás nyertesei lehetnek. Elég a határ menti együttműködésre utalni, ahol Trianonnak „köszönhetően” a határ mindkét oldalán magyarok élnek, és ahol komoly fejlesztési támogatások irányulnak e határok lebontására. A budapesti Hidvégi Mikó Imre Kutatóintézet keretében e témában folytatott kutatások szerint ma sokkal nagyobb lehet az esélye annak, hogy a határon túli, köztük az erdélyi magyarlakta régiók, magyar közösségek számára az uniós csatlakozás további leszakadást fog jelenteni. Most, a 24. órában vizsgálni kell a problémákat. Intő jel, hogy a hasonló helyzetben lévő szlovákiai magyarság esetében az Európai Unióba való belépést követően a Strukturális Alapok terén minél inkább sikeres volt egy-egy térség, járás az uniós forrásszerzésben, annál kevesebb volt a magyarság aránya. 2007-től az uniós pályázatokat román nyelven hirdetik meg. A sikeres pályázathoz kifogástalan szintű szaknyelvi tudás kell. /Horváth Tamás, a budapesti Hidvégi Mikó Imre Kutatóintézet igazgatója, pályázati tanácsadó: Az erdélyi magyar szervezetek esélyei az uniós pályázatokon. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 6./2007. május 2.Harmincöt székelyföldi polgármester és térségfejlesztő szakember látogatott el Esztergomba. A vendégeknek magyarországi és szlovákiai szakértők tartottak előadásokat eddigi tapasztalataikról. A tanulmányúton Esztergomról is hallhattak előadást. A budapesti Hídvégi Mikó Intézet igazgatója, Horváth Tamás a határon túli szervezetek pályázási szokásairól beszélt. Figyelmeztetett: a székelyföldi szervezetek nem használják ki eléggé a román pályázati lehetőségeket sem. Erre pedig szükség lenne, mert a megpályázható magyarországi források egyre csökkennek. /Kozán István: Székelyföldi polgármesterek Esztergomban. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 2./2008. október 24.Október 23-án Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtárban rendezték meg a Magyar Művészetért díj XXII. díjátadó gáláját. A Magyar Művészetért díjat 1987-ben alapították, ,,akkor sem volt könnyű, most sokkal nehezebb” – mondotta bevezetőjében Gubcsi Lajos író, költő, a díj kuratóriumának elnöke. Magyar Művészetért Díjban részesültek az évek során művészek és mecénások egyaránt, mindazok, kiknek szívügye a magyar művészet éltetése. A mostani díjátadó gála egészét 1956 töltötte ki, a díjazottak méltatását és az előadóművészek műsorát egyaránt ’56 szellemisége szőtte át, legyen szó a Háromszék szerkesztőségéről, arról a ,,szellemi műhelyről, mely nemzeti megmaradást és jövőépítő szellemiséget sugall” (Árpád fejedelem-díj), a csángókat megörökítő Ádám Gyula csíkszeredai fotós művészetéről vagy Benedikty Horváth Tamás budapesi írónak a Szuvenír című ’56-os nagyregényéről (Magyar Művészetért Díj), a ,,megcselekedni haza nélkül is azt, amit megkövetelt a haza” eszméért alapított alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeumról (Bartók Béla-emlékdíj), illetve Kobzos Kiss Tamás alkalomhoz illesztett, sajátos előadásáról és Erdélyi Györgynek a Szuvenírből vett döbbenetes részletének előadásáról. Végezetül Gubcsi Lajos bejelentette, tárgyalni fog a Tamási Áron Színház vezetőségével, hogy a posztumusz Magyar Művészetért Díjat kapott, tragikus sorsú színművésznek, Visky Árpádnak szobrot, emlékművet állíthassanak a színházban, valamint, hogy Kós Károly posztumusz Árpád fejedelem-díját a Székely Nemzeti Múzeumban helyezhessék el. /Váry O. Péter: Magyar művészetért ’56 szellemében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./2009. október 30.A kommunista hatalom által hosszú ideig elhallgattatott Benedikty-Horváth Tamás budapesti író 16 évesen vált az ötvenhatos forradalom szereplőjévé. Habár a forradalom leverését követő terrort megúszta, később nem kerülhette el a sorsát: 1965-ben összeesküvés vádjával letartóztatták és bebörtönözték. 1999-ben jelent meg Szuvenír című, valós eseményekre épülő történelmi regény egy „rosszul” agyonlőtt forradalmár történetét göngyölíti fel: Mérlegh Sándorét, azon Corvin-közi szabadságharcosét, akit 1956. november 11-én egy orosz őrjárat elfogott, a rögtönítélő bíróság azonnali golyó általi halálra ítélte. Az írót 1965 szeptemberében vitték el, amikor utolsó éves hallgatója volt a szegedi jogtudományi egyetemnek. Nyolc napon keresztül éjjel-nappal vallatták, minden negyedik kérdés az volt, ki a CIA összekötője. Papírra vetette egy többpártrendszeren alapuló polgári demokrácia államszervezetének vázlatát, ami a kezükbe jutott, és az elég volt, hogy államellenes izgatással vád alá helyezzék. A Proféták nevű összeesküvő csoportként voltak nyilvántartva. 1999-ben jelent meg Szuvenír című könyve, de nem terjesztették, nem reklámozták sehol. Most a regény második kiadásával megtörte a csendet, de még mindig nem ismerik elegen a regényt. /Dimény H. Árpád: Az ‘56-os Szuvenír. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 30./2016. június 4.„Emberségről példát…”Gyermekek a gyermekekért címmel szervezett jótékonysági koncertet június 1-én az evangélikus templomban a Petrőczi Kata Szidónia Evangélikus Nőszövetség és az RMPSZ, amelynek bevételét a kárpátaljai magyar gyerekek megsegítésére fordítják. A koncerten felléptek a Sigismund Toduţă Zenei Főgimnázium és az Augustin Bena Zeneiskola diákjai: Adorjáni Tomaj, Budulac Dávid, Dávid Kacsó Soma, Ferenczi Gurban Eduard, Horváth Tamás, Lázár Katalin, Maksay Csaba, Nagy Csenge, Portik Henrik. Sajnálom, hogy bár sokféle módon megszólítottuk kincses városunk iskoláit, sem a diákságuk sem a tanári közösségeik nem képviseltették magukat. Soha nincs éppen megfelelő alkalom, ezt tudjuk, hiszen ezen a héten is délutánonként diákok sora búcsúzik tanáraitól, a hétvége a ballagási ünnepségek alkalma, s ha nem emiatt, más okok miatt a pedagógusaink s diákjaink elfoglaltak. Távollétükkel mégis azt jelezték, abban erősítettek meg, hogy e rendezvény nem sikertelen, hanem folytatásra érdemes. A folytatás teremtheti meg annak a lehetőségét, hogy a most távolmaradók is bekapcsolódjanak az elkövetkezőkben, hiszen elgondolkodtató leckét kaptunk mindannyian. A fellépő fiatal zenészek példát mutattak tartásból, emberi méltóságból. Ők igazán felkészülten s szívvel lélekkel adták elő zeneszámaikat, őszintén jelenthetik: Tanárnő/tanár úr kérem, készültünk. Ők fontosnak érezték, hogy a zsúfolt hétköznapokból kilépve egy óra erejéig a zene szárnyain emlékeztessenek minket a szeretetre, az adhatás gyönyörűségére, az összetartozás erejére. Ezt a példát pedig érdemes követni. Szabadság (Kolozsvár) lapozás: 1-13
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
